Oké, a meleg kezd elviselhetetlen méreteket ölteni. Múlt héten is meleg volt, de valami megváltozott, mert akkor simán bírtam a kirándulást meg a sétákat, most meg egy lépést se teszek, ha nem muszáj. Lássuk csak, hogy is bírom ki a napot: töménytelen mennyiségű fagyi, ásványvíz/limonádé, ventilátor, földszinti hűvös stb… Kéne valaki egy pálmalevéllel a kezében. Fiúk? Valaki?
De azért ma bementem a városba, gondoltam veszek hajszínezőt, hogy megint megpróbálkozzunk a vörössel… We’ll see. Holnap talán. De már nem merek semmit se mondani. Amúgy befelé menet a buszon összetalálkoztam egy rég nem látott ismerőssel, jó volt újra látni, megbeszéltük, hogy majd keressük egymást, ha már egyszer végre megint mindketten itthon vagyunk. Ja meg – majdnem elfelejtettem – voltam az Alexandrába és találtam egy könyvet, a címe: Zenebolondok. A zene ránk gyakorolt hatásáról szól. Tutira megveszem valamikor.
Nagynénémék hazamentek vasárnap. Sajna vitték a gyereket is, szóval a ház elég üres. Nagyon üres. Valahogy belém is életet töltöttek amíg itt voltak szóval most kicsit se tudom hová kapjak.
Viszont ma megint tanítottam, tetszett, mert a tanítványom odafigyel rám, én meg lassan kezdem érzékelni mi fér bele 60 percbe. Nagyjából érzem milyen szavakat nem fog ismerni, mert tudom milyen szinten van. Nem lesz gond.
Régen írtam a macsekokról, megvannak, növekszenek szépen, rengeteget játszanak, nagyon igénylik a simogatást. Óriási egyéniségek: Ed a nyugodtabb, nem szeret ölbe lenni, őt inkább a földön kell simogatni, viszont ő dorombol hangosabban. Eddie a játékosabb, ha az ölemben van, akkor is játszik a kezemmel aztán ha elfárad, akkor elhelyezkedik és szundizik kicsit.