Igencsak tartozom már egy normális bejegyzéssel, szóval azt hiszem kettőt is írok :)Hetente hányszor érzitek, hogy tartoztatok az ördögnek egy úttal?
Hát én az utóbbi 2 napban nagyon éreztem :D Tegnap beiratkoztam a kollégiumba. Előtte szombaton csajbuli volt Pilisvörösváron jeeeeeee :) (imádlak titeket). A másnapot nagyanyáméknál töltöttem Zsámbékon, ahonnan amúgy 1 óra az út a Moszkva térig. De nem úgy ha baleset van, ami szerintem túl sűrűn fordul elő. Szóval baleset volt a Budakeszi úton, aminek következtében 9 óra helyett háromnegyed 10-re értem Pestre. Mindezt úgy, hogy apu fél 10-kor hívott, hogy ő már ott áll a koli előtt – úgy, hogy Veszprémből indult és végül is ő is ült elég sok időt a dugóban… Erre Angyalka ideges lett, mert Angyalka amúgy iszonyatosan utál késni!! Na de végre ott voltam a moszkván, majd fél órával később a kolinál. Itt még várt ránk laza több mint 1 órás várakozás :D hogy a guta ne üssön meg. De végül beiratkoztam, hagytam üzit a leendő szobatársaimnak és elindultunk haza. Talán olyan 3-fél 4 felé értünk haza.
Ma meg mentem volna tanítani. Egész nyáron fél kettőre mentem mindig az egyik tanítványomhoz, mert úgy volt buszom. De hát elfelejtettem, hogy az csak tanszünetben munkanapokon jár és hiába van nekem még mindig tanszünet, másoknak nem nagyon :) úgyhogy loholtam a buszra. De hát még csak loholnom se kellett volna, ha nem szara szöszmötölök a zárral. Történt ugyanis, hogy új ajtónk van, amivel új zár is jár. Először kinyitni nem tudtam, utána becsukni. Aztán mikor próbálkoztam a becsukással, letettem az esernyőmet bent a cipősszekrényre. Bent, nem kint. De hát még egyszer nem volt kedvem kinyitni az ajtót, hátha nem tudom becsukni. Szóval elindultam nagysietve esernyő nélkül a buszmegállóba. Már így is szerintem lekéstem volna, ha egyáltalán jön az a busz. Megnéztem, hogy a következő fél óra múlva indul, mondom jó, megvárom, közben felhívtam a tanítványom, hogy 2-re érek oda (még egyszer hangsúlyoznám mennyire utálok késni!). Várom a buszt, közben elkezd esni, egyszercsak csörög a telefonom, tanítványom közli, hogy épp most dobta ki a taccsot szóval hagyjuk ezt a mai napot. Mondom jó. Elindulok haza esőben. Bőrkabátomat levettem, ráraktam a fejemre. És mielőtt mindenki arra számít, hogy nem tudtam bejutni otthon az ajtón, közlöm, hogy de, méghozzá elsőre :D
És akkor azt még meg se említettem, hogy Pilisvörösvárról Zsámbékra elvileg 1 busszal el lehet jutni 45 perc alatt, de hétvégén ilyen busz nincs, minekután „fél óra Pestig, majd még kb 20 perc-fél óra Pesten belül, fél óra várakozás, 1 óra út Zsámbékra” kombóval jutottam el mamáékig :D de mivel erre fel voltam készülve előre, ezt nem számítom bele :)
Még így is mákom van, hogy nyáron nem sok ilyen fordult velem elő, talán kettőt ha meg tudnék említeni.
Nektek milyen hasonló élményeitek voltak mostanában? :)
