A gyerekek visszaráncigálnak a valóságba. Mert velük nem teheted meg, hogy csak félig vagy ott. Amikor velük vagy, akkor testben és lélekben is ott kell, hogy légy. Addig ráncigálnak míg oda nem figyelsz :)

Ezért mentem ki tegnap meglátogatni kicsi unokahúgomat. Úgy örült nekem, el se engedett egész nap és végül ott is aludtam náluk. Játszottunk és kacarásztunk. Pont megfelelt a program annak, amire képes vagyok az utóbbi időben. Fürdés után azt akarta, hogy én töröljem meg és utána én meséljek mesét. Kész terápia. Egyszerre felelősség és játék. És amikor reggel odabújt mellém az ágyba lustálkodni és megpuszilta a karomat...

Néha elgondolkozom, hogy mi lenne velem a családban lévő gyerekek nélkül. Amikor velük vagyok kikapcsol az agyam, akkor rájuk kell koncentrálni. És rájuk is akarok. Úgy kellett mint egy falat kenyér.