Majd akarok valami hosszabb élménybeszámolót az utóbbi két (!!) hetemről. Csak el vagyok havazva. Mert dolgozom, mert tanítok, mert lelket ápolok megint és élvezem.

Csak azt nem, hogy széthullóban lévő kapcsolatokat látok. Legyetek már észnél na!

Amúgy megint rájöttem mennyire szeretem az ottalvós bulikat. Imádom a reggeli álmos fejeket. A sajátomat is. Mert mindenki olyan őszinte olyankor. Rácsodálkozol a világra és legszívesebben visszabújnál a takaró alá. Ott nem bánthat semmi.
De felkelsz. Lemosod magadról az álomillatot és felkészülsz arra, hogy megmutasd magad a világnak - nem mintha már nem lesett volna be az ablakon mikor felébredtél és egy aprócska nyüszögést adtál ki magadból, konstatálva, hogy az a borzasztó zaj a saját ébresztőórád.
Ébredezés, nem is vagyok olyan fáradt. Jah, hogy ma már hétfő van. Az más. Akkor fáradt vagyok.