Mindent tudni akarok rólad. Figyelni akarlak. Amikor alszol. Amikor ébredsz. Megérinteni tenyered vibráló vonalait közben, végigsimítani tested karcsú hajlatain, fürkészni szemed örvényét, szemöldököd ívének rándulását, amikor a nap fénye reggelente arcodra vetül.
[...]
- De mire volt jó mindez, amikor tudtad, hogy másnap reggel úgyis mindenki továbbáll?
- Ilyen maflaságot csak egy férfi kérdezhet! Mit vártok ti a nőktől? Talán éljek aggszűzként életem végéig, csak mert a sok bátor, impozáns hős mind berezel, jobb esetben tőlem, rosszabb esetben saját magától, és azonmód kushadva eloson? Ne tréfálj! Különben meg csak annyi közöd hozzá, mint nekem a szeretőidhez. De engem ők furcsamód nem is érdekelnek.
[...]
Ne haragudj! Tudod, olyan furcsa ez nekem. Sokszor játszottam már a bölcs kerítőnőt, de mindig csak kívülről figyeltem mi minden történhet, én magam azonban még nem éltem át ehhez hasonlót. Tudod, te vagy az első, aki másnap délig is itt maradt. Mondjam úgy: szokatlan?