Bementem kedves volt iskolámba, ugyanis 300 (!!!) éves lett idén, ez alkalomból pedig jó kis programok vártak minket.
A kerekasztal beszélgetések közül - minő meglepetés - a zene és film címűre ültem be. Asztalos István beszélgetett Kováts Péterrel és Bárány Lászlóval, akik készítettek közösen egy filmet Auer Lipót, világhírű hegedűművészünk életéről. A beszélgetés során kiderült a párosról, hogy mennyi mindenhez értenek és láthattunk részleteket a filmből. Szerintem nagyon jó volt, megérte beülni.
És volt egy emlékezetes pillanatom még az előadás kezdete előtt... Ugyanis meghallottam a hátam mögül egy beszélgetésfoszlányt, valahogy így hangzott:
- Azt mondták, hogy kerekasztal beszélgetés lesz. Én meg azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy ülnek egy kerek asztal körül és beszélgetnek.
- jajj igen, én is.
-.- nos, az IQ hála istennek negatív.

De haladjunk tovább, a második szakaszról elkéstem, így csak az utolsó fél órát hallottam Dr. Vonderviszt Lajos előadásából. Természetesen rá kellett jönnöm, hogy újabb polihisztorral van dolgom. Mesélte, hogy ott volt, amikor az internetet először behozták Magyarországra, amikor az első IP címeket kiosztották, és minden valamire való internetes adatbázisban benne van a keze. De amit igazán jó volt hallani, hogy ezen kívül hobbizenész. Méghozzá nem is akármilyen. Ő a billentyűse a Swing Swing zenekarnak (kedves volt tanáraim énekelnek és egy általános iskolai osztálytársam apukája dobol benne, szóval amúgy is a szívem csücske a banda. amúgy meg nagyon jók is :)) Szintén ő a billentyűse annak az LGT emlékzenekarnak, akiket én hallottam is idén az utcazenén, de valahogy nem jutott el a tudatomig, hogy kiket hallok :) A kedvenc pillanatom az volt, amikor Vonderviszt Lajos kiszólt a közönségbe a feleségének, hogy megköszönje neki, hogy néha az ő szemével láthatja a világot és arra bíztatott minket is, hogy gyűjtsünk minél több olyan embert magunk köré, akik más szemmel látják a világot, mint mi. Ugyanis nekünk sincs mindenre szemünk, ezt meg kell szokni.
Sajnos itt is van egy emlékezetes emlékfoszlányom. Az egyik kedves gimnazista úriember azt mondta az egyik haverjának (idézem): mekkora epic fail volt beülni erre az előadásra. Mi a frász bajotok van?

Este 5-kor gálaműsor volt, ennek az egyik felét láttam csak, de az nagyon szuper volt. A már említett Swing Swing zenekar nyitotta az estét, nagyon kellemes volt. Utánuk Vándorfi László olvasott fel egy Karinthy novellát. Nagyon jókat nevettem rajta, szuper volt :) Ezután Kovács Attila zeneszerző zongorázott, imádom hallgatni a zongorát, szóval élveztem ezt is. Ezután még láttam félig a Nagy Marianna-Hajdu Péter néptáncpárost, de közben elindultam a másik aznapi programomra.

A gálaműsor olyan volt, mintha egy nagy alma mater műsort néztem volna, "büszkeségeink" alcímmel :)
A délelőtti műsorok tanulsága pedig: merjél nagyot álmodni. Ha megdolgozol érte, akkor semmi sem lehetetlen.