Most van valami. Nem tudom mi. Nem vagyok biztos magamban. A kis őzike meg az első lépései. Kicsit gyors a tempó de félig-meddig én szerveztem így. Mindig nehezen kezdek bele valami újba.

Sokat hülyünk, beszélgetünk, fogjuk egymás kezét. Néha lassítani akarok, néha meg gyorsítani.
Bízom benne. És most nem vakon, hanem mert kiérdemelte. Csak magamban nem bízok.

Hónapok óta nyugis az életem, nem volt mitől félni. Most meg van, és tudom, hogy csak túlaggódom, mint mindig. De van bennem félelem, igenis van.