Tudom, hogy imádom a saját kis hülye rituáléimat és hogy egyre nehezebben igazodok másokhoz, de csütörtök reggel rájöttem, mennyire hiányzik, hogy valaki mellett ébredjek és hogy együtt készülődjünk reggelente.

Nyomd le az ébresztőt helyettem, mondd, hogy aludjak vissza még egy kicsit, mondd, hogy öltözzek mert indulni kell. Anélkül, hogy irányítanék. Anélkül, hogy mindenért én aggódnék.