Iszonyat meleg van. Tegnap a koliban kinyitottam az ablakot meg az ajtót is különben nem lehet megmaradni a kicsike szobában. Csak pechemre felkapcsolva hagytam a villanyt is, minek következtében két oldalról dőltek be a bogarak (ugyanis a folyosón is nyitva volt az ablak és fel volt kapcsolva a villany). Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy lefekvés előtt fél órát töltöttem azzal, hogy lecsapkodtam a szúnyogokat (és egyéb zümmögő ízeltlábúakat, nem tudom mik voltak, nem is akarom tudni). A szitu így nézett ki: *Angyalka áll és nézi a plafont nem mintha attól elmenekülnének a bogarak. *Angyalka hoz egy partvist és megpróbálja a plafonon széttrancsírozni a szúnyogokat. *Angyalka rájön, hogy ez nem jó ötlet így cselhez folyamodik. *Angyalka lekapcsolja a nagyvillanyt, fel a kicsit, ami épp fejmagasságban van, tehát ott már le tudja csapni a dögöket. *Győzelem. 
Napközben nem is érdemes bajlódni a szellőztetéssel, illetve nem érdemes várni a nagy hatást, hogy majd most húú de jó lesz bent a levegő, mert nem lesz. Amúgy is utálom, hogy ilyenkor minden, ami nincs benn a hűtőben, az langyos. Egyébként is mi az, hogy langyos. Utálom a langyosat. Valami legyen forró vagy jéghideg. (edit: beraktam a hűtőbe a vizet és így már jó :))
Amikor reggel kiértem a koliból, gondoltam „hát ezért a reggeli napsütéses jókedvért megéri döglődni egész nap.” Magamba szívtam a jó kis füstös pesti levegőt és próbáltam a pozitív oldalát nézni annak, hogy ennyire tűz a nap. Sikerült is, persze csak addig, míg fel nem szálltam a buszra :) Az emberek itt úgyis mindig annyira frusztráltak (most is épp valaki ezerrel nyomja a dudát a koli előtt… nem mintha ettől bármi jobb lenne, de ha már van, mér ne nyomjuk ugye?) és ilyenkor meg mindehhez hozzájön az izzadás, meg hogy a bőrünk nem csak hozzánk tapad, hanem máshoz is (áúcs).  A vizsga alatt sem volt jobb a helyzet: főttünk előtte, közben, meg utána.

Miért érzem azt, hogy ennél csak rosszabb lesz?