Újabb villámposzt így estefelé.

Tutira nem sikerült a mai vizsgám :( pedig elvileg a holnapival végeznék a vizsgaidőszakkal, így meg jöhetek fel jövő héten is. Na mindegy. Csak annyira nem szeretem, amikor készülök és mégse sikerül. Pedig ráadásul irodalom, szeretem az irodalmat. Fel is fedeztem magamnak egy-két művet, amit biztosan el fogok olvasni a nyáron.

Anyu felhívott délután. De ehhez el kell mesélnem 2 dolgot:
1. hónapokkal ezelőtt ellopták a pénztárcámat. Ez Pest, most mit fűzzek még ehhez hozzá?
2. pár napja hívott anyu, hogy kaptam egy mittoménmilyen kft-től ajánlott levelet, kérdezte mit rendeltem. Mondtam, hogy én semmit, szóval ha fizetős át ne vegye.
Szóval anyu ma hívott, hogy képzeljem el, a pénztárcám volt a levélben. Csöppet ledöbbentem. Persze a pénz nincs benne, de nem is volt benne olyan sok, hogy ezen bánkódjak. Egy idő után úgyis az bántott a legjobban, hogy egy-két fénykép, szalagtűzős szalag és ehhez hasonló emlékek is benne maradtak. Szóval most, ha hazaérek, várnak rám az elvesztett emlékeim. Milyen furcsa érzés.

és egy kis kultúrálódás:

If the lost word is lost, if the spent word is spent
If the unheard, unspoken
Word is unspoken, unheard;
Still is the unspoken word, the Word unheard,
The Word without a word, the Word within
The world and for the world;
And the light shone in darkness and
Against the Word the unstilled world still whirled
About the centre of the silent Word.
/T. S. Eliot - Ash Wednesday - részlet/