Tudom tudom késő van, de ma sok minden történt. Először is összepakoltam a koliban, úgyhogy mire elmentem a szoba fele üres volt, a másik fele meg még tele volt személyes holmikkal, ugyanis a szobatársam marad még pár napot. A cuccok nagy részét reggel pakoltam össze és miközben szedtem elő a zacskókat érdekes dolog történt. Ugyanis Angyalka imád felhalmozni zacskókat mondván majdcsak jó lesz valamire (és ilyenkor jó és háhá), nagyzacskóban sok kiszacskó, és a legalján egy rakat törmelék. Mondom mi a frász. Hát nem hittem volna, hogy a környezetbarát zacskó tényleg lebomlik magától. De komolyan. Apró kicsi darabkákra széttört. Nem tudom, miért lepődtem meg annyira, de meglepődtem.
Utána elmentem jegyet beíratni, mákom volt mert előbb bejött a tanár, aztán mákom volt, mert a TO ugyan csak 1-kor nyitott, de egy ismerősöm ott állt és megkértem, hogy ha úgyis kiállja a sort, akkor adja már le az enyémet is. Így mehettem vissza a koliba, megnéztem, hogy mindent elraktam-e, elbúcsúztam Mónitól és vártam aput. Nemsokára meg is érkezett, jó sok cuccom volt, úgyhogy segített bepakolni a kocsiba. Aztán mérgelődtem egy sort, mert a gondnokságon eléggé szemetek voltak, végül is miért is lennének kedvesek ugye, aztán elindultunk. Apu nemrég vett GPS-t, úgyhogy most tökre élvezi, kivéve amikor benyögi, hogy „Túllépted a sebességhatárt” :)
Hazaérve rohantam Arnoldhoz dumálni, zenélni, meg filmet nézni. Imádom a zenét, és jó néha olyan haverral lenni, aki ért is hozzá és kellemes hallgatni a műveit.
Ismét hazaérve rohantam a kiscicáimhoz, mert hiányoztak. Az egyiknek be van csippásodva kicsit a szeme, úgyhogy apu kamillázta az utóbbi napokban, most majd én csinálom, ha kell még. Amúgy másfél nap alatt iszonyat nagyot nőttek. Tudom, hogy nagyon odavagyok értük, meg hogy ez már túlzás, de számomra izgalmas látni őket felnőni. Legalább annyira mint az unokatesóimat, akik amúgy jönnek jövő héten mind a hárman :)

Nem lett túl izgi poszt, bocs, de elfáradtam.