Ma úgy gondoltam, hogy mivel végre itthon vagyok talán esetleg netalántán kipakolhatnám a bőröndöket, amik a szoba közepén hevernek kedd óta… Először is a könyveket, papírokat, szótárokat próbáltam elhelyezni, a probléma csak az volt, hogy nem volt hely. Hát Angyalka kikönyörgött anyutól egy ládát, szépen telepakolta, és úgy próbálta felvinni a padlásra hugi segítségével. Amiből persze iszonyatnagy röhögés lett – na hol, na hol? – a lépcsőforduló kellős közepén :) Aztán anya segítségével végül sikerült felimádkozni a padlásra. (És kaptam egy jótanácsot is miszerint legközelebb vigyem külön a ládát, pár fordulóval a könyveket és akkor nincs probléma… na de az kétszer annyi idő!!!) Úgyhogy végül lett hely az efélévi papíroknak és könyveknek. Viszont a szépirodalmat már tényleg nem tudom hová rakni. Beteltek a polcaim. Szelektálni kéne itt is csak nincs szívem. Persze nem arra gondolok, hogy kidobom, mert azt sose, csak hogy keresek nekik valamelyik másik szobában helyet. Majd valamikor könyvajánlót is csinálok. Csak ahhoz újra kéne olvasnom őket, mert úgy jó, ha friss az élmény. Filmet most többször nézek. Nem lustaságból, csak rákaptam. Viszont leszedtem a MEK-ről az Egy elmebeteg nő naplója című könyvet (Csáth Géza), majd elolvasom, a film alapján érdekel (igen tudom ejnye, hogy megint a filmet ismerem előbb, de azért Csáth-ot már ismertem, csak nem ezt a könyvét).

Amúgy Hidegkúton voltunk meglátogatni nagynénémet, meg a kicsi fiát, újabb rokongyerek, aki nő mint a bolondgomba, aranyos, kedves és jópofa :) (1 éves). Visszafelé nagybátyámékhoz is beugrottunk, nekik meg új kiskutyájuk van, aki gyönyörű, játékos, nagyon kedves menhelyi kutyus. Biztos vagyok benne, hogy jó helye lesz ott.