Egy másik asztalnál két lány, cigiznek és beszélgetnek.

 

Engem mégis mindig azok érdekelnek, akik egyedül vannak. Mint a srác a jobbomon. Valamit nagyon olvas, sajnos nem látom, hogy mit.

 

A hely nevéből ítélve lehetne egy kicsit jobb a zene. Vagy egyáltalán ne legyen. Csöndet szeretnék. Így nehéz gondolatokat olvasni. És a tv is megy. Hang nélkül. Még így is zavar. Az idejét se tudom, mikor ültem utoljára huzamosabb ideig tv előtt. Nem hiányzik. Megnyugvás. Hírek, aggódás, gagyi sorozatok és valóságshow-k nélkül.

 

Vajon el van repedve a bögrém vagy az elején öntötte félre a vizet? Sárga bögre görbe bögre (mondd ki legalább egyszer hangosan!)

 

Megjött egy nagyobb asztaltársaság az olvasós fiú helyére. Kár. Tényleg csöndet szeretnék. Csak hallgatni őket, magamba szívni mozdulatokat, mondatokat, arckifejezéseket. Nem ez lesz a hely…