Ahogy meglátom a fehér keresztet, megszaporázom a lépteimet. Talán attól félek, hogy az egész egyszer csak eltűnik, amikor pislogok.

Kell. Ez a kilátás a mindenem. Alattam a naptól meleg kő, felettem a felhős ég. És a szél. Igen, a szél, ami mindig fúj. Azt se bánnám, ha a nyakamba zúdulna az eső. Itt semmi se bánthat. Érzed a magányt, de nem az fáj, hanem a gondolataid. És ebben a pillanatban előbújik újra a nap, megvárja amíg a fehér kövekről visszakacsint saját képmása, majd újra elbújik. Így hív játszani, de te most nem akarsz. Hiába is tagadod, szereted a melankóliát. Bár jobban szereted, ha nincs mögötte igazi probléma.

Mit vársz tőlem?
Mit vársz magadtól?

A kis tervek. Azok sose jöttek össze úgy, ahogy akartam. De a nagyok. Azokat mindig alaposan végiggondoltam. Az összes opciót. Miért pont akkor felejtkezek el a B tervről, amikor a legnagyobb szükség lenne rá?
Fogjam fel kényszerpihenőnek. De én nem akarok pihenni. Az életemet akarom, amiért megdolgoztam - ha már az ölembe nem hullott.

Mindig van választás.
De milyen?

Kiabálni akarok, de félek, hogy megzavarom a hegyen lévő párokat.

Nem hoztam zenét, de felváltva két dalrészlet megy a fejemben.
"So breathe in silently, fade all colour from my skin
To reflect from within

From this moses basket
I should have felt something
I should have done something, after I fall
Will you be there?

Shall I free it
Shall I be it?
Sometimes I miss you
I feel it
Reflect from within"

"watch out sweet thing
a change in the weather
is all that you bring

look up the weather's strange
the only thing we know
that's gonna come for sure is change"

Megölelnél?