Ma hosszú percekig bámultam magamat a türkörben. A szememet néztem és azon gondolkoztam, hogy miért nem lehet valakinek egyszerre mind a két szemébe nézni. Mert tényleg nem lehet. Mert akkor az orrnyergét nézed, nem a szemeit.
Meg azon is gondolkoztam, hogy pár hónapja még diliházban kötöttem volna ki, ha tartósan próbáltam volna a saját szemembe nézni.

Tegnap munka közben firkálgattam és kis idő alatt lerajzoltam egy egész cirkuszt: porondmester ostorral, oroszlán a tüzes karika előtt, fóka labdával az orrán, cirkuszos sátor és az elmaradhatatlan bohóc. Utóbbi lett a legnagyobb.
Mert ez kész cirkusz komolyan. Kellemesen zsibbad az agyam egész nap.

De holnap megkapom a nyugit, érzem.