Napok óta szeretnék írni, de valahogy nem jut rá idő. Ilyenkor mindig félek, hogy elfelejtek valamit.

Valahogy az 1 napos pesti kiruccanásaim szinte kivétel nélkül maradandóak. Ez most sem volt másképp. Hétfőn reggel volt a záróvizsgám írásbeli része, ezért felmentem vasárnap este. Megbeszéltük Mátéval, Vikivel, meg Zsoltival, hogy átjönnek hozzám a koliba beszélgetni egy kicsit :) annyira de annyira jó volt. Egyrészt mert Zsoltit nem láttam nyár óta és bizony volt mit megbeszélni. Másrészt meg mert Vikit jobban megismerhettem. Máté meg... Máté, mindig szívesen látom :D szinte el is felejtettem, hogy másnap záróvizsga, boroztunk, pizzáztunk. Annyira természetes volt, hogy ott vannak, mintha minden nap ezt csinálnánk :) nem is tudom teljesen megmagyarázni. Közös emlékek, srácok közös emlékei, új saját emlékek amiknek már nem részese a másik. Fél 12 körül mentek el, utána még nekiálltam tanulni egy kicsit :) persze értelme nem volt, de aludni úgyse tudtam.

Másnap reggel vizsga, kis izgulás, de voltak ismerősök, szóval kibírható volt. Dórival meg Danikával egymást nyugtatgattuk. Örömmel jelentem, hogy Dórié 3-mas, Danikáé meg az enyém pedig 4-es lett :)
Vizsga után még visszamentem a koliba Edinával találkozni meg nyúzni egy kicsit Higanyt h szedje már össze magát :D

Hazafelé a buszon már sötét volt, a buszsofőr le is sötétítette a buszt és egyedül ültem a kettes ülésen. Szóval semmi akadálya nem volt annak, hogy kijöjjön belőlem minden feszültség és fáradtság. Aztán utána aludtam egy kicsit.

Mostanában semmi se egyszerű, de azt hiszem, hogy pont annyira bonyolult, amennyit még el tudok viselni és meg tudok vele birkózni. Visz előre az életem és most határozottan kevesebbet pánikolok. Igyekszem figyelni és tanulni mindenből.
Közben a tanítványaim is ügyeskednek, szombaton kettő nyelvvizsgázik és már most lerágom a 10 körmömet.
Marcival sem egyszerű, de egyelőre megvagyunk, remélem ez így is marad. Január végétől talán már időnk is lesz egymásra :D