Darvasi László: Kis beszéd az ágyról, lustálkodásról

Ha az ember rákeres a Wikipédiában az ágy szavára, szép és kimerítő magyarázatokat kap, mert talál a szócikkben alapos történeti és esztétikai áttekintést, illetve számtalan kapcsolódó anyaghoz lehet továbbsasszézni, vagyis most nekem nem szabad olyasmit elmondani, amit már tud, tudhat a nagyra becsült emberiség. Amit én fogok mondani az ágyról, nyilván azt is tudja az emberiség, de így még nem foglalta össze neki senki. Külön öröm, hogy amikor ezt írom, az emberiség fele, de legalább kétmilliárd ember éppen az ágyban van!

Lehetne arról szólni, hogy hány ágyban háltunk bűnös életünk folyamán, hogy melyik volt a legkedvesebb ágyunk, és mi lett vele, hogy tud-e az ágy beszélni, vagy érezni, gondolkodni. Sokat lehetne beszélni a hotelszobák ágyairól is!

Én most arra koncentrálok, melyik az a tevékenység, ami igazán nagyon, nagyon jólesik az ágyban, ami csodásan kellemes cselekedet, és talán sehol máshol olyan jó nem tud lenni, mint ott...

Az alvás?

Ó, nem, nem, hiszen jót, kellemeset aludni, és boldog üvöltéssel ébredni – ami aztán csalódott gurgulázásban végződik – bárhol lehet, a szomszéd özvegy néni pagonyában, a csilláros könyvtárteremben, a hivatali munkaasztalnál.

A szerelmeskedés?

Nem, ezt sem fogadhatjuk el helyes, vagy úgymond kielégítő válaszként, mert szerelmeskedni is ezer és ezer helyen lehet, máris eszünkbe juthat a bányalift, aztán a siralomház, az asztal alatti izgalmas terület, a padlás, a templomkert, és mindez a tengernyi lehetőség miért lenne rosszabb, mint az ágyban elkövetett, kölcsönös pizsamaszaggatás?!

Akkor az álmodás lenne a legjobb dolog az ágyban?

Ó, hiszen álmodni megint csak annyiféle helyen lehet, virágzó akácerdőben, kősivatagban, vagy egészen egyedül a didergő hivatali sorban, attól remegve, hogy dr. Kenézné vajon fölpofoz-e az adóhátralék miatt, vagy kinyúl a kisablakon, megpaskolja az arcunkat, megigazítja a gallérunkat, és azt mondja: „Ha most nyomban elmeséli az álmát, akkor adok vissza magának áfát. Ha nem, elveszem magától az ipart, a számlás működést, az egész életet!"

Nagyon kellemes dolog elvackolni az ágyban. Mindjárt alszunk, de még nem. Még félálomban vagyunk. Éjjel kettő van, már az országtüntetők is nyugovóra tértek, csak egy-két kuka lángol baloldali óvodakertben, már a szomszéd asszony se ütlegeli sikongva a férjét, az ember meg szépen belebújik az ágyba, helyezkedik, forgolódik, sóhajtozik, végül fölveszi a szokásos alvási pozitúráját – sok van, említek is néhányat: a közhelyes magzathelyzet, Jézus a kereszten, Béla gólöröme a B középben, ahogy Katika pisil az árokparton, Mancika néni lumbágót kapott, Kovács bácsi szokásos arcra esése és úgy maradása a kocsma előtt, stb.

A meghalás a legjobb az ágyban?! Merthogy amikor elalszunk, egy kicsit – jaj, de nagy közhely! – meg is halunk?! Saját ágyban meghalni nyilván nem utolsó dolog. De azért olyan barátot, ismerőst is számon tartunk, aki meghalásra nem az otthonát használta, meghalni, mint némely házi lények, elment. Kórházba, erdőbe, strandparkba, ki tudja, hová ment.

Nos, valószínűleg minden idők legjobb dolga az ágyban: a lustálkodás! Hanem ám aki azt gondolná, hogy a lustálkodás bűnösen egyszerű emberi tevékenység, az komolyan és szinte megbocsáthatatlanul téved. A lustálkodás éppoly felelősségteljes foglalkozás, mint a bírói ítélethozatal, a vidám magzatelhajtás, vagy a komor tónusú, hörgésekkel és csuklásokkal is díszített ellenzéki interpelláció. A lustálkodásnak különböző szabályai és magánrítusai vannak. Lustálkodás közben szigorúan tartózkodni kell a mély, filozofikus gondolatoktól, legfeljebb a sztoikusok és egynémely könnyedebb cinikusok néhány gondolatát lehet és szabad fölidézni. Lustálkodás közben nincs hús, de van édes keksz. Nincs bor, de van tea, híg kávé. Lustálkodás közben nem szabad – és nem is illik – orgazmust kapni, illetve adni, szabad viszont incselkedni. Lustálkodás közben nem szabad ráfeküdni a másikra, de szabad csiklandozni őt. Lustálkodás közben nincsen szárnyverdesés, de van tollfújogatás. Lustálkodás közben nem eshet kint az eső, nem lehet szél, az idő minimum kellemes. Lustálkodás közben úgy olvasunk regényt, novellát, újságot, hogy nem gondolunk végső morális és egzisztenciális alapelvekre. Lustálkodás közben úgy olvasunk, hogy feltesszük magunknak, holnap talán egy sorra sem emlékszünk az egészből, csak arra, hogy jó volt. Lustálkodás közben nem ehetünk rántottát, de főtt tojást pirítóssal igen. Lustálkodás közben nem akarjuk megmenteni a végveszélybe jutott hont, ellenben lustán eszünkbe juthat, hogy talán azoktól kellene megmenteni, akik mindenáron meg akarják menteni. Lustálkodni nem lehet kényelmetlen ágyban.

Végezetül pedig, ha valami nem stimmel az ágyunkkal, arra is gondolhatunk, hogy igazából mégsem ő a kényelmetlen. Hanem mibennünk az összegyűrt, megszaggatott, kilyukasztgatott, összepiszkolt lélek. Mert kényelmetlen lélekkel lustálkodni, hiába vagyunk csaknem hétmilliárdan, még senkinek, egyetlen lusta, mihaszna földlakónak sem sikerült!