Danikával megint elmentünk sétálni kihasználva, hogy még itt fenn vagyok. Nem tudom, miért jött rám a sétálhatnék mostanában, de azt hiszem ez nem olyan rossz dolog. Szeretem a Városligetet, mert szép és eléggé gondozott is. Jó látni a sok embert, akik kutyát meg gyereket sétáltatnak, jó amikor elered az eső és beszaladunk egy fa alá :) Jó a másik agyára menni a hülye kérdéseimmel és amúgy is jó a természetben lenni. Magadba szívod az illatokat, a látványt (etesd meg a látásod ugye senki nem felejtette el?! http://angyalkucko.blog.hu/2010/06/12/latas_hallas_izleles_szaglas_tapintas_1_resz_a_latas). Ahogy sétáltunk eszembe jutottak azok a filmek, ahol látsz egy utcaképet, sok ember beszélget, belehallgatsz az egyikbe, aztán amikor elmegy mellettük valaki, akkor meg azokéba hallgatsz bele. És ez így megy egy ideig. Szeretem elkapni mások beszélgetésfoszlányait. Néha csak nevetünk rajta, néha meg elgondolkodtat. Ma például nevettünk egy cicababa hanglejtésén meg pár srácnak a ruházatán (inkább el se mondom).
Nagyon tetszik az Anonymus szobor: jó a póz, szép az anyag esése, jó a talapzat amin ül, jól néz ki a háttérben a zöld. És Danika szerint hasonlít az arca valakijére a Star Wars-ból, lehet barkochbázni :P

Amúgy amíg vártam Danira, egy japán nő odajött hozzám és megkérdezte, hogy lefotóznám-e őt a háttérben a Hősök terével, mondtam hogy persze. Tényleg gyönyörű az a hely, én is mutogatnám a fényképét otthon, ha turista lennék. Mindenképpen egy olyan része a városnak, amiből egy darabkát hazaviszek (persze csak gondolatban. Mondjuk poén lenne hazavinni az egyik szobrot. Nem tudnám hová rakni, mert akkorák, de amúgy nagyon hangulatosak.) És meg kellett állapítanom, hogy a Hősök tere hátulról is jól néz ki. (Kép nincs mert nem nagyon találtam olyat, ami hátulról mutatná és egyébként is látni kell.)