Néha azon gondolkozom, hogy lassan abbahagyhatnám az őrültködést. De most így jó. Kicsit nyugodtabb vagyok. Viszont jól jön ez a kis elvontság. Ma rácsodálkoztam a tenyeremen átfutó ereken. Feltűnően kicsi a kezem, de ezzel már megbarátkoztam. Következő félévre van egy tervem, ugyanis 2 nap szünet lesz a hét közepén. Véget kéne vetnem a viszonylagos céltalanságomnak még mielőtt tartóssá válik.
De annyira jó fél 1-kor kelni. És jó néha becsapni a koliajtót ha olyan a kedvem. Mondjuk a bőgést azt ki lehetne hagyni. Majd igyekszem.
Tudom, hogy sokkal kevésbé érdekes a filmajánlóimat olvasni, de ki kell hogy ábrándítsak mindenkit: az jobban én vagyok mint ez. Találnom kell valamit, ami feltölt. Méghozzá sürgősen. És rohadt jó lenne ha eldugulna az orrom 1 hétre, mert olyan illatot érzek ami nincs ott!!
Viszonylagos nyugi van. Nem tudom, hogy ez most jó vagy nem. Mostanában azt sem tudom eldönteni, hogy jó-e itthon. De egy biztos: egyedül a koliszobában, az nem jó. Az egy rémálom. Ha társaságot keresek, akkor nem találok.
Túlmisztifikálom az emberi kapcsolatokat. Túl sok jót nézek ki az emberekből. Mondjátok meg hát: milyenek vagytok valójában? Elegem van a titkokból! Őszinteséget! Gondolatolvasást ide nekem!
Vajon ha hozzámszól valaki, mi lesz a következő lépése?
