jó érzés, amikor minden a helyére kerül.

ohh hányszor mondtam, hogy feladom. de tényleg. hát mégis kinek van még arra is ereje, hogy megpróbáljon jól kinézni, mikor a világon senkit nem érdekel.

ohh hupsz.. nem, nem vettem észre hogy mennyi ideje nem írtam mert nincs időm és azt se tudom, hogy hol áll a fejem és igen valahol élvezem ezt, és nem, nem tudom mit csináljak most, hogy van egy fél délután szabadidőm.

crap..

a csütörtök a miénk. a nyugalom szigete. és amikor a betegség keresztülhúzza a terveimet, legszívesebben hisztiznék egy sort. de inkább alszom 2 órát fényes délután.

hogy néha megkérdezed, milyen napom volt.

azt hiszem, említettem már, mennyire utálom a változást. mostanában elég jól kezeltem, de csak mert nem egyszerre jött az összes. most viszont kezd kicsit megint sok lenni. nézzük csak..

új otthoni helyzet: apunak nincs állása és emiatt mindenki idegbeteg otthon. najó a húgom nem, de ő nem egy idegbeteg fajta. el kéne tanulni tőle.

új munka: van 1 tanítványom, meg 1 folyamatban. kaptam kulcsot és fénymásolókódot. és egyelőre stresszes vagyok és biztos h óriási kezdő-hibákat követek el.

új féléves órarend: még mindig nem fix. és ha fix lesz, akkor sem lesz fix. mert akkor meg utána még belekerülnek a tanítványok.

már most fáradt vagyok a félévtől pedig még el se kezdődött. és 3 napja egyedül vagyok a koliban kisebb megszakításokkal. és még Zsolti se jött át ma, pedig úgy volt. amúgy is nevetséges hogy... amúgy is nevetséges. ez nem változik. jól van, hát ne változzon. legalább valami állandó is van. de hogy pont ez. 

Changing the tone
Changing my mind
Changing the weather

de azért most békén lehet hagyni egy darabig. de komolyan.

én is békénhagylak ígérem. tessék. itt megígértem magamnak, akkor tuti így lesz. mint ahogy mindenkinek elmondtam az állásinterjút hogy biztosan ne futamodjak meg. és elmentem rá szóval nem futamodtam meg.

békénhagylak. tényleg.

kifejezetten fázós reggelem volt. nem volt hideg a lakásban és mégse bántam amikor magamra kellett venni még egy réteget. bezzeg amikor kiléptünk a hidegre...
plusz van, de mínusznak fogjuk érezni. "Jó hogy még azt is megmondják, hogy érezzek."

Van, amikor tetszik a helyzet, de egyre többször eszembe jut, hogy vajon meddig lehet ezt így csinálni. Így, hogy tudom, mást akarok.

"So breathe in silently, fade all colour from my skin
To reflect from within"

Néha hiányzik a tavalyi énem. néha meg elküldeném a francba, amikor egy kicsit visszajön.

rájöttem, hogy az állandó múltbatekingetés családi örökség. nálunk senki se néz előre. vagy ha mégis, az óriási erőfeszítésébe kerül. hát nekem is óriási erőfeszítésembe kerül.

akkor jól éreztem magam.

akkor az volt a kedvenc számom.

akkor másmilyen voltam.

akkor kevésbé tudtam kezelni a stresszt.

de veled már akkor is jól éreztem magam. a biztonságot keresem. ez csak illúzió.

dejólennenemfüggeni. majd nem fogok. majdmajdmajd

majd ha megtanulok elengedni, nem lesznek alvászavaraim. legalábbis ezt mondta a személyiségfejlesztés tanár.

leült mellém ma egy srác a buszon és egészen Pestig dumáltunk, tök jó volt :) még a nevét se tudom, de azt hiszem, jó ez így. kaptam 2 órát valaki életéből. és ő is kapott az enyémből.

együtt röhögtünk, amikor a sofőr közölte az utolsó felszállóval, hogy hová ülhet le. meg akkor is, amikor felhangosította a rádiót egy kedvenc számánál és még fütyült is hozzá. így utólag visszagondolva elég vicces volt a sofőrünk :D

szeretem a random embereket. egyszerűen jó érzés.

Hi there. 

I'm Grinch.

Nice to fuckin' see you again. 

és még az álmok is elkerülnek mostanság. Gergő azt mondta, hogy azért, mert a füldugó miatt nem ébredek fel annyiszor. és valószínűleg igaza van. well fuck. anélkül meg nem tudok aludni. 

lehetne azt. hogy átalszom a következő 2 hetet? persze úgy, hogy közben belemenjen a fejembe a januári 5 vizsgám anyaga. az lenne az igazi karácsonyi ajándék. 

erős vagyok. nagyon erős. semmi se győzhet le. -.-

Rövid napom volt ma, tele furcsasággal, tele out-of-context emberekkel.

aztán zene. rengeteg zene. és érzem, ahogy gyógyulok. épp készülök egy kiselőadásra a zeneterápiával kapcsolatban. eddig is tudtam, hogy a mindennapjaim része a zene, de most már azzal is tisztában vagyok, hogy mondhatni öngyógyítok vele.

meghallgatom és elmondom mit érzek, hogy hogyan hat rám. segít kimondani az érzéseimet, segít gondolkodni, segít tanulni.

hálás vagyok a zenének. remélem, hogy egész életemben ugyanolyan fontos marad, mint amilyen most.

Talán hülyeség, de mindig érdekesnek tartottam, amikor beleshetek valaki reggeli rutinjába. 

Új illatok, ízek, érintések. Imádom az érzékszerveimet. 

Utálok más ágyában aludni. De azért néha megéri. 

Szeretem ezt a kellemes fáradtságot. Hagyom, hogy elkalandozzanak néha a gondolataim. Néha még az sem zavar, hogy nem tudok koncentrálni. Emlék. Jó emlék :)

Állandóan az a szó jut eszembe, hogy 'szeretlek'. már csak azt kéne kitalálni, hogy kit.

Zavar a sok sörözés. úgyhogy most egy darabig nincs. 

És zavar a sok idegen zokniszösz. ezt mondjuk nem tudom elkerülni. majd megszokom idővel. 

Fura vagyok megint. Reggel kinéztem és gyönyörű napsütés tárult elém. kinyitottam az ablakot és beszivárgott a kellemes hűvös. vagy negyed órát lógtam az ablakban Karnivoolt hallgatva. a szentimentális mindenemet. 

jött be az életembe pár új ember, már nagyon hiányzott az érzés ami ezzel jár. aztán a régiek is lassan visszaszivárognak, ott folytatjuk ahol abbahagytuk, újra felvesszük egymás ritmusát mintha csak valami kabát lenne. egy kis erőfeszítésembe se kerül. és most épp bőgni tudnék pedig semmi baj nincs, csak túlcsordulnak az érzéseim. 

nem is tudom elmondani mennyire hiányoztál :) 

álmodtam rólatok. először az egyiknek, aztán a másiknak a vállára dőltem rá. semmi különös, de annyira jólesett. 

tudom, hogy nemsokára megint lesz olyan, hogy mi hárman együtt. tudom, hogy számíthatok rátok, bármi is történjék. 

szeretlek. kíváncsian várom mit raksz elém legközelebb :)

Semmi sem ugyanaz. pontosítanék: senki sem ugyanaz. bánom? azt hiszem nem. változások tömkelege, én meg igyekszek elfogadni őket. folytatódik a folyamat, ami itthon elkezdődött. I play along.

bár változott volna

bár ne változott volna

örülök, hogy nem változott semmit

válogassatok.

fucking bullshit.

kicsit ironikus, hogy egy invincible című számot hallgatok és közben bőgök. le kéne már szoknom arról, hogy a jókedvem más embereken áll vagy bukik. Egy fél mondat, csak egy fél mondat. mekkora egy barom vagyok.

Mégiscsak a spontán szervezett találkozóknak van a legtöbb értelme. Mert az, hogy este 11 körül sétálhatnékom támad az még semmi. De az, hogy átjön és sétálunk és velem marad hajnali 5-ig, na az már valami.

és állandóan dumálunk és nem unjuk meg. és összebújunk mert akkor is valaki vállgödrében lehet a legjobbakat aludni.

Na szóval ott tartok, hogy most megint Pesten vagyok és szabad vagyok mint a madár :)

Meglepően gyorsan felvettem a város ritmusát, jól érzem magam, egyelőre tetszenek az óráim. És ami a legjobb: erősnek és magabiztosnak érzem magam, remélem ez sokáig fog tartani :)

úgy érzem, nem félek az újtól. mászkálok. ha kell egyedül, ha lehet, akkor másokkal. rendben vagyok magammal, tudom mit akarok és hogy akarom. nagyon melós lesz a félév, de úgy érzem képes vagyok rá :)

a koliban a lányokkal egyelőre teljes az egyetértés bár ugye még csak az első hét, na meg még sehol sincs a vizsgaidőszak :)

rengeteget beszélek, egyszerűen nem tudom befogni a számat :) ennek megfelelően jól le is fáradok minden nap. rájöttem, hogy azért ez nem lesz tartható végig, mert ha ilyen intenzitással pörgök egész nap, akkor este már nem lesz energiám semmit se csinálni és az nem jó. mindegy majd meglátom.

:)

Emlékszem, még gimi elején elmentünk Anitával egy kocsmába. Kicsivel érkezésünk után két srác megkérdezte, hogy odaülhet-e mellénk, én meg rávágtam egyből, hogy igen :) Kérdezte az egyik srác, hogy milyen zenét hallgatunk, én meg mondtam, hogy Iron Maiden. Azt mondta, hogy ki fogom nőni a metál zenét. Én meg hevesen ellenkeztem. De végül igaza lett. Persze, most is hallgatom, de most már nem annyit.

Kedves emlék :)

Érdekes, hogy az embernek mennyit változik az ízlése pár éven belül. Sőt hónapokon belül. Tudom, hogy úgy tűnik, nem változtam nagyon sokat, de én így belső szemlélőként úgy érzem, igen. Még itthon vagyok és itthon más emberek vannak, más zenét hallgatok, máshogy öltözködöm. Kíváncsi vagyok, hogy Pest mennyire fog megint megváltoztatni. Úgy érzem erősebb vagyok, sokkal erősebb.

Azon gondolkoztam, hogy az ilyen napokért érdemes élni.

Semmi extra, csak egy kis sétálás Almádiban, nagyszülőkkel ismerkedés, és persze beszélgetés - ami számomra benne van a top 10-ben a legfontosabb dolgok listáján. Aztán közös bevásárlás, majd esti filmnézés, amibe természetesen belealszom, hiszen olyan jó odabújni.

Aztán sétálás Zircen, reggel 10-kor sörözés, be-nem-áll-a-szánk, sétálás az erdőben, a játszótéren kiülni a valami tetejére és onnan nézni a várost.

Kinek kell nyaralás ha az ember ilyen teljesen egyszerű és hétköznapi dolgoktól is boldognak érzi magát?

What a mess a little time makes to us when time and place collide

Belefeledkeztem abba, ahogy a langyos szellő cirógatta a tenyeremet. Egyszerűen csak belesimult a kezembe mint ahogy a macsek szokott. Szinte meg tudtam érinteni. Mint amikor játszom a csapból folyó vízzel, próbálom megfogni és megesküdnék rá, hogy sikerült is, aztán az utolsó pillanatban mindig megszökik.

vörös rózsa

tojásos nokedli

hogy lehet ilyen hideg a lábam? és hogy lehet ilyen meleg a kezed?

- mindjárt elalszom.
- fölébresszelek?

betakarózom a kezeddel  és elalszom a film alatt

ce(n)zúra

jóreggelt

nagykanál-kiskanál

én mondtam, hogy csak egy kapcsa van a melltartómnak

nézd, elöl is van rajta egy ördög, meg hátul is