Kedves új ember az életemben!

Üdvözöllek

Azt hiszem, ma először történt meg velem, hogy nem éreztem magam szarul azért, mert egyedül mászkálok a városban és egyedül eszek fagyit és egyedül szaladgálok hivatalos ügyek miatt. Szép az idő és leszarom, hogy egyedül vagyok :D

Amúgy kb egy hete alszom zokni nélkül, ami nálam mindig azt jelenti, hogy már naggggyon meleg van :)

Tudom, hogy imádom a saját kis hülye rituáléimat és hogy egyre nehezebben igazodok másokhoz, de csütörtök reggel rájöttem, mennyire hiányzik, hogy valaki mellett ébredjek és hogy együtt készülődjünk reggelente.

Nyomd le az ébresztőt helyettem, mondd, hogy aludjak vissza még egy kicsit, mondd, hogy öltözzek mert indulni kell. Anélkül, hogy irányítanék. Anélkül, hogy mindenért én aggódnék.

Adával azon beszélgettünk egyik nap, hogy vajon miért nem vagyok elégedett az életemmel. Nos, az a gond, hogy nem tudom. Érzem, hogy hiányzik valami, csak fogalmam sincs, hogy mi. Mármint persze, hiányzik a másik felem. De élni tudni kell mások nélkül is. És nekem nem megy. Kellenek emberek az életembe.

Furcsa, mert most tényleg azt csinálom, amit mindig is szerettem volna. Ada csodálkozott is, hogy ez nekem nem elég. De tulajdonképpen tényleg nem elég. Ugyanis nem érzem, hogy ezzel akármit is elértem volna. Ezzel egyszerűen csak kihasználom a képességeimet. Ez az, ami belőlem jön, ez az, amire egész életemben készültem. Elégedettnek kéne lennem, de nem vagyok. Pedig sok a sikerélmény, imádok tanítani, imádok emberekkel foglalkozni. Kezdem úgy érezni, hogy tényleg nem bírok örülni a kis dolgoknak. Akkor viszont szomorú leszek, mert ugye aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.

Hiába próbálok nagy lendülettel elindítani egy napot, a végére elfogy minden energiám. Mintha visszafejlődtem volna szociálisan az utóbbi időben. Az egyetlen hely, ahol mostanában számomra idegen emberekkel találkozom, az az edzőterem. Bemegyek nagy lendülettel, mosolyogva, de már az öltözőben megtorpanok. Vajon miért. Félek az idegenektől. Pedig ez nem jellemző rám.

Ádám szerint mondjuk előnyömre változtam. Úgymond leszálltam a magas lóról és nem cseszegetem állandóan. Elgondolkoztam és végülis jogos. De mondtam neki, hogy szerintem csak azért tűnök visszafogottabbnak, mert az önbizalmam szinte nulla. Még mindig.

A minap megkérdezte tőlem egy számomra vadidegen nő, hogy ha van 2 felsőfokú nyelvvizsgám, akkor miért vagyok még itthon. Mert ő bizony már valahol külföldön lenne a helyemben. Elgondolkoztam és nem csak azért nem mentem ki eddig külföldre, mert nem akarom itthagyni az országot, vagy mert nincs pénzem. Hanem mert félek. Félek minden újtól. Bármilyen nagyobb változás volt eddig az életemben, mindig kiakadtam. Tudom, hogy ez megint csak elméleti probléma, de most akarok dolgozni a gyengeségeimen, mert szeretném, ha lelkileg nagyából rendben lennék, amikor szeptembertől visszaülök az iskolapadba. Mindig kapaszkodok, mert nem vagyok képes megállni a saját lábamon.
Amikor gimnáziumba mentem, akkor kb másfél évig csak a buszpályaudvar és a suli között közlekedtem. 15 éves voltam és kb 2 utcát ismertem a városból. Amikor egyetemre mentem, akkor teljesen be voltam szarva. Hónapokig ráncigáltam magammal szegény Mátét mindenhová, mert nem mertem egyedül menni. Aztán amikor tavaly nem sikerült akkor befejezni a sulit, amikor én akartam, akkor hónapokig teljesen magam alatt voltam. Nem bírom elfogadni a változást, nem bírom elviselni, ha valami nem úgy működik, ahogy én azt elterveztem.
De most, hogy meg itthon vagyok, visszakívánkozok Pestre. Pedig imádok itthon lenni, csak magányos vagyok. Hiányoznak a barátaim, úgy érzem, nem találom igazán a helyemet. Csak akkor nyugszom meg egy kicsit, amikor tanítványnál vagyok. De amint kilépek tőlük, egyből vége az energikusságnak, a jókedvnek.
Sokat gondolkodtam, hogy vissza kéne-e egyáltalán mennem Pestre. De még mindig félóránként változik a véleményem ezzel kapcsolatban. Az egyik oldalon ott vannak a barátaim, a viszonylagos önállóságra a nevelés, a koncertek, az iskola. A másik oldalon meg az otthon, a nyugalom, a tanítványok, az ismerős arcok. Az a baj, hogy úgy tűnik, utóbbi abszolút nem elégít ki. És néha úgy érzem, kezdek teljesen befásulni. Állandóan hadakozik bennem a tinédzser énem, a szórakozni vágyás, a lazaság; meg a nyugalom, a felelősség, a vágy valami komolyabbra.

Nem tudom mi lesz velem.

fura, már több mint fél éve itthon vagyok, mégis az utóbbi hetekben találkoztam össze több rég nem látott ismerőssel.

egyik héten találkoztam egy számomra nagyon fontos emberrel. óvodától kezdve a legjobb barátnők voltunk.. egészen általános iskola végéig. aztán történt egy s más. de most jól van és jó látni, hogy jól van és boldog és majd' kicsattant az egészségtől.

múlt héten összefutottam két általános iskolai osztálytárssal, végigdumáltuk az egész délutánt. el sem tudom mondani, mennyire jólesett.

tegnap befelé a buszon kedves volt osztályfőnökömmel mentem, épp vitte a negyedikeseit matekversenyre. hihetetlen módon feltöltött pozitív energiával, tudom, hogy ő büszke rám, egy óriási példakép számomra.

hazafelé a buszpályaudvaron a múltam egy másik darabkájával is találkoztam. nagyon jó volt látni, hallani amiket mond és tudni, hogy jól vannak és tervezgetik a kis jövőjüket.

vajon én melyik leszek? aki majd a családját tervezgeti, vagy akinek majd négyévente új "gyerekei" lesznek és mindet úgy fogja szeretni és támogatni mint a sajátját? vagy netán össze tudom majd egyeztetni a kettőt? egyáltalán miért érzem azt, hogy még a saját életemet is csak kívülről nézem? mintha beleszólásom se lenne. vagy lehet, hogy csak olyan dolgokra vágyom, amiket egyszerűen nem kaphatok meg? vagy még nincs itt az ideje? és ha nincs, akkor miért nincs?

Nos, itt a tavasz, én meg pánikba estem, hogy úristenhogynézekki. úgyhogy elkezdtem edzeni járni. nézegettem a neten, hogy kinek milyen playlist-je van edzéshez, de őszintén szóval nem találtam sok használhatót, szóval gondoltam összeállítok egyet én (van benne egy-kettő, amiket máshol is láttam). Jah és vigyázat, nincs benne semmi rap, hip-hop, vagy hasonló csúnyaság.

1. Karnivool - Fade, Shutterspeed, Roquefort, Change
2. Skid Row - Youth Gone Wild

meglepően szuperjól beváltak:
3. Mr Big - Still Ain't Enough for Me
4. Adelitas Way - Invincible
5. Atreyu - Blow
6. EndeverafteR - I Wanna Be Your Man
7. Foo Fighters - Pretender
8. Jack Jack - I'll be stronger
9. Lustra - Scotty doesn't know
10. Trapt - Headstrong

elmaradhatatlanok:
11. Blur - Song 2
12.  Eye of the tiger
13.  Florence and the Machine - Drumming Song
14. JET - Are you gonna be my girl
15. Papa Roach - Last Resort
16. Warrant - Cherry Pie

taposógéphez meg ilyesmihez, amin lehet "táncikálni":
17. Jarabe de Palo - La Flaca
18. Jarabe de Palo - La Quiero A Morir
19. Beatles - Twist and Shout
20. Los Aslandticos - Del sur pal norte

egyéb:
21. Apocalyptica - I'm not jesus
22. Breed 77 - Zombie
23. Buckcherry - Rescue me
24. Burner - Five Pills
25. Mike Oldfield - Outcast
26. Mr Big - Daddy, Brother, Lover, Little Boy
27. Iron Maiden - New Frontier
28. Ratt - Eat me up alive

linkeket nem adok, mert youtube-ról mindig sok a törlés, szóval tessék rákeresni, lusta dögök!

és az ember amúgy is mindig azt akarja, amit nem kaphat meg.

Darvasi László: Kis beszéd az ágyról, lustálkodásról

Ha az ember rákeres a Wikipédiában az ágy szavára, szép és kimerítő magyarázatokat kap, mert talál a szócikkben alapos történeti és esztétikai áttekintést, illetve számtalan kapcsolódó anyaghoz lehet továbbsasszézni, vagyis most nekem nem szabad olyasmit elmondani, amit már tud, tudhat a nagyra becsült emberiség. Amit én fogok mondani az ágyról, nyilván azt is tudja az emberiség, de így még nem foglalta össze neki senki. Külön öröm, hogy amikor ezt írom, az emberiség fele, de legalább kétmilliárd ember éppen az ágyban van!

Lehetne arról szólni, hogy hány ágyban háltunk bűnös életünk folyamán, hogy melyik volt a legkedvesebb ágyunk, és mi lett vele, hogy tud-e az ágy beszélni, vagy érezni, gondolkodni. Sokat lehetne beszélni a hotelszobák ágyairól is!

Én most arra koncentrálok, melyik az a tevékenység, ami igazán nagyon, nagyon jólesik az ágyban, ami csodásan kellemes cselekedet, és talán sehol máshol olyan jó nem tud lenni, mint ott...

Az alvás?

Ó, nem, nem, hiszen jót, kellemeset aludni, és boldog üvöltéssel ébredni – ami aztán csalódott gurgulázásban végződik – bárhol lehet, a szomszéd özvegy néni pagonyában, a csilláros könyvtárteremben, a hivatali munkaasztalnál.

A szerelmeskedés?

Nem, ezt sem fogadhatjuk el helyes, vagy úgymond kielégítő válaszként, mert szerelmeskedni is ezer és ezer helyen lehet, máris eszünkbe juthat a bányalift, aztán a siralomház, az asztal alatti izgalmas terület, a padlás, a templomkert, és mindez a tengernyi lehetőség miért lenne rosszabb, mint az ágyban elkövetett, kölcsönös pizsamaszaggatás?!

Akkor az álmodás lenne a legjobb dolog az ágyban?

Ó, hiszen álmodni megint csak annyiféle helyen lehet, virágzó akácerdőben, kősivatagban, vagy egészen egyedül a didergő hivatali sorban, attól remegve, hogy dr. Kenézné vajon fölpofoz-e az adóhátralék miatt, vagy kinyúl a kisablakon, megpaskolja az arcunkat, megigazítja a gallérunkat, és azt mondja: „Ha most nyomban elmeséli az álmát, akkor adok vissza magának áfát. Ha nem, elveszem magától az ipart, a számlás működést, az egész életet!"

Nagyon kellemes dolog elvackolni az ágyban. Mindjárt alszunk, de még nem. Még félálomban vagyunk. Éjjel kettő van, már az országtüntetők is nyugovóra tértek, csak egy-két kuka lángol baloldali óvodakertben, már a szomszéd asszony se ütlegeli sikongva a férjét, az ember meg szépen belebújik az ágyba, helyezkedik, forgolódik, sóhajtozik, végül fölveszi a szokásos alvási pozitúráját – sok van, említek is néhányat: a közhelyes magzathelyzet, Jézus a kereszten, Béla gólöröme a B középben, ahogy Katika pisil az árokparton, Mancika néni lumbágót kapott, Kovács bácsi szokásos arcra esése és úgy maradása a kocsma előtt, stb.

A meghalás a legjobb az ágyban?! Merthogy amikor elalszunk, egy kicsit – jaj, de nagy közhely! – meg is halunk?! Saját ágyban meghalni nyilván nem utolsó dolog. De azért olyan barátot, ismerőst is számon tartunk, aki meghalásra nem az otthonát használta, meghalni, mint némely házi lények, elment. Kórházba, erdőbe, strandparkba, ki tudja, hová ment.

Nos, valószínűleg minden idők legjobb dolga az ágyban: a lustálkodás! Hanem ám aki azt gondolná, hogy a lustálkodás bűnösen egyszerű emberi tevékenység, az komolyan és szinte megbocsáthatatlanul téved. A lustálkodás éppoly felelősségteljes foglalkozás, mint a bírói ítélethozatal, a vidám magzatelhajtás, vagy a komor tónusú, hörgésekkel és csuklásokkal is díszített ellenzéki interpelláció. A lustálkodásnak különböző szabályai és magánrítusai vannak. Lustálkodás közben szigorúan tartózkodni kell a mély, filozofikus gondolatoktól, legfeljebb a sztoikusok és egynémely könnyedebb cinikusok néhány gondolatát lehet és szabad fölidézni. Lustálkodás közben nincs hús, de van édes keksz. Nincs bor, de van tea, híg kávé. Lustálkodás közben nem szabad – és nem is illik – orgazmust kapni, illetve adni, szabad viszont incselkedni. Lustálkodás közben nem szabad ráfeküdni a másikra, de szabad csiklandozni őt. Lustálkodás közben nincsen szárnyverdesés, de van tollfújogatás. Lustálkodás közben nem eshet kint az eső, nem lehet szél, az idő minimum kellemes. Lustálkodás közben úgy olvasunk regényt, novellát, újságot, hogy nem gondolunk végső morális és egzisztenciális alapelvekre. Lustálkodás közben úgy olvasunk, hogy feltesszük magunknak, holnap talán egy sorra sem emlékszünk az egészből, csak arra, hogy jó volt. Lustálkodás közben nem ehetünk rántottát, de főtt tojást pirítóssal igen. Lustálkodás közben nem akarjuk megmenteni a végveszélybe jutott hont, ellenben lustán eszünkbe juthat, hogy talán azoktól kellene megmenteni, akik mindenáron meg akarják menteni. Lustálkodni nem lehet kényelmetlen ágyban.

Végezetül pedig, ha valami nem stimmel az ágyunkkal, arra is gondolhatunk, hogy igazából mégsem ő a kényelmetlen. Hanem mibennünk az összegyűrt, megszaggatott, kilyukasztgatott, összepiszkolt lélek. Mert kényelmetlen lélekkel lustálkodni, hiába vagyunk csaknem hétmilliárdan, még senkinek, egyetlen lusta, mihaszna földlakónak sem sikerült!

Az az álmos reggel. Amikor beleásítok a vállába és a bőrén keresztül érzem a saját bőröm forróságát.

A héten ma először volt időm anélkül aludni, hogy ébresztő keltett volna, úgyhogy emlékszem egy rakat dologra, amiket sikerült összeálmodni.

Emlékszem, hogy vonattal mentem, aztán villamossal, emlékszem, hogy valahová felraktam a csomagomat és nem tudtam hová, úgyhogy elvesztettem, de nem is érdekelt. Aztán Pesten belül villamosoztam. Aztán valahogy a Balaton-parton kötöttem ki. Múltkor is álmodtam valami Balaton-partosat.
Volt egy srác, akivel lógtam, sötét göndör haja volt és világító zöld szemei, éreztem a negatív energiákat és hogy nincs rám jó hatással. Meg is untam hamar, és elindultam valamerre. Mikor hátat fordítottam neki, meggyújtotta a ruhámat. Azt hiszem nem éreztem fájdalmat, viszont tudtam, hogy ordítanom kell, így ordítottam. Az álom később részében emlékszem, hogy már heges volt hátul a lábam, felhúztam a nadrág szárát és meg is néztem. Fura volt.

Álmodtam valami szexuálisat is, lányokkal egymáson próbálgattuk a.. na mindegy.

Meg olyat is álmodtam, hogy hugival hajat festettünk megint, és szőke melírcsíkokat raktunk bele. aztán rájöttem, hogy az nagyon nem tetszik. úgyhogy gondoltam levágatom nem-egészen-vállig érőre.

(Az volt a terv, hogy kialszom magam. Gondolom mondanom se kell, hogy nem sikerült.)

Napok óta szeretnék írni, de valahogy nem jut rá idő. Ilyenkor mindig félek, hogy elfelejtek valamit.

Valahogy az 1 napos pesti kiruccanásaim szinte kivétel nélkül maradandóak. Ez most sem volt másképp. Hétfőn reggel volt a záróvizsgám írásbeli része, ezért felmentem vasárnap este. Megbeszéltük Mátéval, Vikivel, meg Zsoltival, hogy átjönnek hozzám a koliba beszélgetni egy kicsit :) annyira de annyira jó volt. Egyrészt mert Zsoltit nem láttam nyár óta és bizony volt mit megbeszélni. Másrészt meg mert Vikit jobban megismerhettem. Máté meg... Máté, mindig szívesen látom :D szinte el is felejtettem, hogy másnap záróvizsga, boroztunk, pizzáztunk. Annyira természetes volt, hogy ott vannak, mintha minden nap ezt csinálnánk :) nem is tudom teljesen megmagyarázni. Közös emlékek, srácok közös emlékei, új saját emlékek amiknek már nem részese a másik. Fél 12 körül mentek el, utána még nekiálltam tanulni egy kicsit :) persze értelme nem volt, de aludni úgyse tudtam.

Másnap reggel vizsga, kis izgulás, de voltak ismerősök, szóval kibírható volt. Dórival meg Danikával egymást nyugtatgattuk. Örömmel jelentem, hogy Dórié 3-mas, Danikáé meg az enyém pedig 4-es lett :)
Vizsga után még visszamentem a koliba Edinával találkozni meg nyúzni egy kicsit Higanyt h szedje már össze magát :D

Hazafelé a buszon már sötét volt, a buszsofőr le is sötétítette a buszt és egyedül ültem a kettes ülésen. Szóval semmi akadálya nem volt annak, hogy kijöjjön belőlem minden feszültség és fáradtság. Aztán utána aludtam egy kicsit.

Mostanában semmi se egyszerű, de azt hiszem, hogy pont annyira bonyolult, amennyit még el tudok viselni és meg tudok vele birkózni. Visz előre az életem és most határozottan kevesebbet pánikolok. Igyekszem figyelni és tanulni mindenből.
Közben a tanítványaim is ügyeskednek, szombaton kettő nyelvvizsgázik és már most lerágom a 10 körmömet.
Marcival sem egyszerű, de egyelőre megvagyunk, remélem ez így is marad. Január végétől talán már időnk is lesz egymásra :D

de magamra szedtem az évek során olyan dolgokat amiket nem nagyon kellett volna. elhagyni meg nem tudom vagy nem akarom őket. csak remélem h vki majd elfogadja. és ezzel együtt lehet h majd nem tartom olyan fontosnak h ragaszkodjak hozzájuk és akkor majd el is tűnnek

Most van valami. Nem tudom mi. Nem vagyok biztos magamban. A kis őzike meg az első lépései. Kicsit gyors a tempó de félig-meddig én szerveztem így. Mindig nehezen kezdek bele valami újba.

Sokat hülyünk, beszélgetünk, fogjuk egymás kezét. Néha lassítani akarok, néha meg gyorsítani.
Bízom benne. És most nem vakon, hanem mert kiérdemelte. Csak magamban nem bízok.

Hónapok óta nyugis az életem, nem volt mitől félni. Most meg van, és tudom, hogy csak túlaggódom, mint mindig. De van bennem félelem, igenis van.

Hasn't it ever happened to you
that all of a sudden
and for no reason at all
you haven't the faintest idea
how to spell the word...
"which" or "house"...
because when you write it down
you just can't remember ever
having seen those letters
in that order before?

To put it another way,
if we came from down there,
and it's morning, the sun
would be up there...
but if is actually, over there,
and it's still morning,
we must have come from back
there and if that is southerly,
and the sun is really over there...
then it's the afternoon.

A man talking sense to himseIf...
is no madder than a man talking
nonsense not to himseIf.
Or just as mad.

Stuffed in a box like that, I mean,
you'd be in there for ever.
Even taking into account the fact
that you're dead, it isn't
a pleasant thought.
Especially if you're dead,
really...
ask yourseIf,
if I asked you straight off...
I'm going to stuff you in this box
now, would you rather
be alive or dead.

Whatever became of the moment
when one first knew about death?
There must have been one,
a moment, in childhood,
when it first occurred to you that
you don't go on forever.
It must have been shattering
stamped into one's memory.
And yet I can't remember it.
It never occurred to me at all.
We must be born with
an intuition of mortality.

There must have been
a moment at the beginning,
where we couId have said no.
But somehow we missed it.
Well, we'll now better next time.

Ma azon gondolkoztam, hogy hány üzenet van, amire azóta is várom a választ, mióta elküldtem.
És hány van, amit nem küldtem el.
Na meg hány van, amit nem kellett volna elküldeni..

Annyira könnyű ignorálni egy e-mailt, egy facebook-üzenetet, egy sms-t, vagy nem felvenni a telefont. Mondjuk velem ritkán fordul elő, hogy nem válaszolok valakinek. Általában azért, mert örülök, hogy gondolt rám. Vagy azért, mert nem akarom, hogy hiába várjon a válaszomra. Utálok válaszra várni. Egy idő után elfelejtkezek róla, de aztán néha eszembe jut. Mint ahogy most is. És szar.

Szóval ez úton is bocsánat, ha valakinek az utóbbi időben nem válaszoltam.

(Igen, tudom, hogy senki nem agyal ilyesmiken, de a lelkiismeretem jobb tőle na..)

Ma megint inkább visszavedlek kislánnyá. És beleszagolok a körömlakklemosóba és prüszkölök tőle és bounty illatú tusfürdőt veszek és elviszem javíttatni a lapimat és hallgatok másokra hogy ne ropogtassam annyit a nyakam.

Ahelyett, hogy belegondolnék, hogy ha rövid időn belül nem lesz valaki mellettem, aki bízik bennem, támogat és elhiszi, hogy képes vagyok bármire... akkor én sem fogom elhinni. Egy idő után nehéz. Azt hiszem.

Tanultam tőled megint valamit. Nem szabad 2 évnyi bizalmat egy embernek odaadni. Mert pofáraesés lesz a vége. Tudom, hogy sajnálod. De szerintem én még mindig jobban sajnálom mint te. Remélem, hogy egy darabig nem látlak.

De ilyenkor legalább biztos vagyok benne, hogy vannak, akik támogatnak. Edina lejött hozzám pénteken és végül itt is aludt nálam. Szerintem nincs tisztában vele, hogy az utóbbi időben hányszor mentette meg az életemet. És nem, nem túloztam.

A nyár hazudik. Mindig.

elegem van belőled. utállak. semmire nem vagy jó. megint mit csinálsz? szart se. pedig most lehetne, most tényleg lehetne. de te nem, te inkább ülsz és vársz. hogy mire azt te se tudod. szeretnéd ha mozdulnának körülötted a dolgok, de te nem akarsz mozdulni érte. próbáltad magad összevakarni, de úgy látszik nem sok sikerrel. gratulálok, szép volt. kezdheted előlről.

Azért van annak hátulütője, ha az emberre úgy hat a zene, mint ahogy rám. Például minden ok nélkül brutális sírógörcsben török ki.

tudom, nyálas. de most valahogy így jött ki.

Jajj hát nem is tudom. Akkor ezt inkább címszavakban:

inkognitó - forró csoki, hülyülés, beszélgetés

Bárka - sör, tequila, sör, poénok

"Menjünk Latinba"

Latinban: sör sör sör (nemtom mennyi sör), táncolás táncolás rúd mellett táncolás
- Nehogymár te ismered ezt a dalt!
- Sajnos a szüleim még mindig rádiót hallgatnak otthon :D

- Dóri, menni kéne.
- De én még táncolni akarok
- Induljunk

- Kérdezd meg a taxist meddig van itt
...
- Azt mondta kettőig itt van.
- Jó, én maradok, de akkor ti fizetitek a taxit.
- Oké.

Latinban: táncolás, vállalhatatlanul táncolás. (random pasi mert miért ne), villan vmi fényképezővaku, remélem nem kerül fel a netre soha :D

haza hajnali 1-re. be az ágyba, szunya, reggel 8-kor kelni, mert tanítás.. jeee :D

Bementem kedves volt iskolámba, ugyanis 300 (!!!) éves lett idén, ez alkalomból pedig jó kis programok vártak minket.
A kerekasztal beszélgetések közül - minő meglepetés - a zene és film címűre ültem be. Asztalos István beszélgetett Kováts Péterrel és Bárány Lászlóval, akik készítettek közösen egy filmet Auer Lipót, világhírű hegedűművészünk életéről. A beszélgetés során kiderült a párosról, hogy mennyi mindenhez értenek és láthattunk részleteket a filmből. Szerintem nagyon jó volt, megérte beülni.
És volt egy emlékezetes pillanatom még az előadás kezdete előtt... Ugyanis meghallottam a hátam mögül egy beszélgetésfoszlányt, valahogy így hangzott:
- Azt mondták, hogy kerekasztal beszélgetés lesz. Én meg azt hittem, hogy ez azt jelenti, hogy ülnek egy kerek asztal körül és beszélgetnek.
- jajj igen, én is.
-.- nos, az IQ hála istennek negatív.

De haladjunk tovább, a második szakaszról elkéstem, így csak az utolsó fél órát hallottam Dr. Vonderviszt Lajos előadásából. Természetesen rá kellett jönnöm, hogy újabb polihisztorral van dolgom. Mesélte, hogy ott volt, amikor az internetet először behozták Magyarországra, amikor az első IP címeket kiosztották, és minden valamire való internetes adatbázisban benne van a keze. De amit igazán jó volt hallani, hogy ezen kívül hobbizenész. Méghozzá nem is akármilyen. Ő a billentyűse a Swing Swing zenekarnak (kedves volt tanáraim énekelnek és egy általános iskolai osztálytársam apukája dobol benne, szóval amúgy is a szívem csücske a banda. amúgy meg nagyon jók is :)) Szintén ő a billentyűse annak az LGT emlékzenekarnak, akiket én hallottam is idén az utcazenén, de valahogy nem jutott el a tudatomig, hogy kiket hallok :) A kedvenc pillanatom az volt, amikor Vonderviszt Lajos kiszólt a közönségbe a feleségének, hogy megköszönje neki, hogy néha az ő szemével láthatja a világot és arra bíztatott minket is, hogy gyűjtsünk minél több olyan embert magunk köré, akik más szemmel látják a világot, mint mi. Ugyanis nekünk sincs mindenre szemünk, ezt meg kell szokni.
Sajnos itt is van egy emlékezetes emlékfoszlányom. Az egyik kedves gimnazista úriember azt mondta az egyik haverjának (idézem): mekkora epic fail volt beülni erre az előadásra. Mi a frász bajotok van?

Este 5-kor gálaműsor volt, ennek az egyik felét láttam csak, de az nagyon szuper volt. A már említett Swing Swing zenekar nyitotta az estét, nagyon kellemes volt. Utánuk Vándorfi László olvasott fel egy Karinthy novellát. Nagyon jókat nevettem rajta, szuper volt :) Ezután Kovács Attila zeneszerző zongorázott, imádom hallgatni a zongorát, szóval élveztem ezt is. Ezután még láttam félig a Nagy Marianna-Hajdu Péter néptáncpárost, de közben elindultam a másik aznapi programomra.

A gálaműsor olyan volt, mintha egy nagy alma mater műsort néztem volna, "büszkeségeink" alcímmel :)
A délelőtti műsorok tanulsága pedig: merjél nagyot álmodni. Ha megdolgozol érte, akkor semmi sem lehetetlen.

Nem tudok írni, pedig akartam. Akkor címszavak:

álomról szóló könyvek
álomcsapda
álmok: tigrisek, emelkedők amiknek a felénél megállunk és visszacsúszunk, hajfesték, volt osztálytársak, zöld pulcsi amit annyira meg akarok találni (nincs is zöld pulcsim), ölelések és sírások, ex, könyvesbolt, régi ezüst színű kétszázas. és emlékszem. az összesre. és elfáradok reggelre de nem bánom.

Mintha mostanában rám találnának azok a dolgok, amikre szükségem van. Van, amelyik megtalál és van, amelyiket én találom meg. Ösztönösen. Zene, könyvek, helyek. És mégse találom a helyem. Mintha minden várna valamire. Mintha azt mondaná "Még nem..." Ma nyugodt vagyok, de közben mégis úgy érzem, szétesek. Iszonyat furcsa a mai nap. Mintha nem is itt lennék. Vagy csak félig. Mintha a másik felem valami kevésbé megfogható helyen lenne.
"I fall, I fall, I falter
The things we do just to keep ourselves alive"